A klímához alkalmazkodó életmódnak fenntarthatónak is kell lennie – beszámoló a BCSDH kommunikációs munkacsoport üléséről
Mennyire hajlandók a fogyasztók megváltoztatni a szokásaikat a másfélfokos életmódért? Vajon inkább a húsról vagy az autóról mondanának le az emberek? Vannak olyan értékek, ami miatt megváltoztatnák attitűdjüket? A mostani nehéz helyzet hogyan hat a fenntartható fogyasztási cikkek forgalmára? A fenntartható életmód és egyéni tettek nélkül is elérhetők a céljaink? A klíma alkalmazkodás és a fenntartható életmód összeegyeztethető?
Másfélfokos életmód projekt eredményeiről tartott előadását követően Vadovics Edina a Greendependent Intézet ügyvezető igazgatója, Maczelka Márkkal a SPAR Magyarország kommunikációs vezetőjével és Károlyi Zsuzsával az E.ON Márka és Marketing vezetőjével beszélgetett Márta Irén moderálásával a fenti kérdésekről, fenntartható és reziliens életmódról, annak kihívásairól és a jelenlegi helyzetről, az előttünk álló útról. A 2025. március 12-én tartott munkacsoport ülés résztvevőit házigazdaként Martin Olivér a Szentkirályi Magyarország a belső ellenőrzési és megfelelőségi osztály csoportszintű vezetője köszöntötte. Van der Wildt Nikolett Fenntarthatósági és PR menedzser a cég fenntarthatósági eredményeiről tartott prezentációt.
A Másfélfokos projekt kutatásaiból kiderül, hogy ha a társadalom legmagasabb jövedelmű 10%-a látható lépéseket tenne a fenntarthatóbb életmódért, akkor a klímaváltozás mérséklése elérhető távolba kerülne. Az ipar dekarbonizációja nem lesz elég, szükség van egyéni és háztartás szintű cselekvésre, és a rendszerszintű körülmények megváltoztatására is. A technológiai beruházás, és a kisebb életmódváltást jelentő életmód lehetőségek jobban elfogadottak, de ennél sokkal drasztikusabb lépésekre van szükség, hogy valódi klímahatás legyen elérhető. Az attitűdváltásokra is van lehetőség.
A kerekasztal beszélgetés és az azt követő kötetlen párbeszéd feltárta, hogy az egiztenciális gondok sokszor felülírják a fenntartható vásárlói döntéseket, de nem szabad feladni. Az egyén, egy vállalat is, mint nano méretű katalizátor jó irányba fordíthatja a folyamatokat. Ez egy sziszifuszi munka, de ha mindenki egy irányba tesz, akkor lesz elmozdulás. Félúton vagyunk 2050-ig. Sokat tettünk, de még több van hátra. Muszáj jó válaszokat találnunk. El kell döntenünk, hogy mire allokálunk erőforrást, mivel tudjuk a legnagyobb hatást elérni. Olyan szemmel kell nézni a termékeinket és szolgáltatásainkat, hogy azok hogyan segítik vagy segíthetik az egyéneket egy fenntartható élet felé.
![]() | ![]() |