A COP30 egy olyan évben került megrendezésre, amelyet geopolitikai feszültségek és az éghajlatpolitikai vezető szerep visszaszorulásával kapcsolatos aggodalmak jellemeztek. Ugyanakkor, bár a konszenzusos tárgyalások korlátozottak voltak, Belém üzenete egyértelmű volt:
„A globális átállás az alacsony üvegházhatású gázkibocsátású és éghajlatváltozásnak ellenálló fejlődésre visszafordíthatatlan és a jövő trendje.”
 | A COP30 a szerkezetátalakítás és az újrafókuszálások pillanata is volt. A Párizsi Megállapodást a nemzeti prioritásokon alapuló, alulról felfelé építkező megvalósítás, nem pedig a felülről lefelé irányuló diktátum köré tervezték. Tíz évvel később, abban az országban, ahol az UNFCCC megszületett, a teljes szabálykönyvet megtárgyalták, és a végrehajtás az éghajlat-politika központi elemévé vált. Az előrelépés attól függ, hogy hol egyeznek az érdekek, és hogy gyakorlati együttműködés révén lendületet, hajtóerőt lehet-e teremteni, ami a Párizsi Megállapodás alapjául szolgáló megközelítés – azaz a nemzeti prioritásokon alapuló, alulról felfelé építkező megvalósítás, nem pedig a felülről lefelé irányuló diktátum. |
Ez nemcsak a Cselekvési Terv (Action Agenda) – amely több mint 480 kezdeményezést mozgósít 190 ország, több tízezer vállalkozás, befektető és város részvételével – felemelkedése és átszervezése révén vált nyilvánvalóvá, mint az akadályok feloldásának és a megoldások kiterjesztésének motorja. Ez a COP30 eredményeiben is látható volt: ahol nem sikerült konszenzust elérni, az országok megállapodtak abban, hogy önkéntes kezdeményezésekkel haladnak előre a fosszilis tüzelőanyagoktól való elmozdulás, az erdőirtás és a globális végrehajtási gyorsító program terén, hogy csökkentsék az NDC-k (Nationally Determined Contributions) közötti különbségeket.
Az üzleti élet számára ezek a fejlemények azért fontosak, mert az üzleti élet állt a cselekvési program középpontjában, és ez azt jelenti, hogy a politika nagyobb hangsúlyt fektet a befektetések előfeltételeinek megteremtésére. Ez egyrészt lehetőségeket, másrészt felelősséget is jelent:
- Annak azonosítása, hogy hol van szükség egyértelműbb befektetési jelzésekre és keretrendszerekre.
- Hozzájárulás a szabványok alakítását és a szakpolitika befolyásolását célzó platformokhoz.
- Együttműködés a befektetések és technológiák kockázatának csökkentése érdekében.
 | A vállalkozásoknak az ambíciók követelésétől a gyakorlati intézkedések és a megvalósítás akadályainak azonosítására kell áttérniük, amelyek az éghajlati célokat befektetésre alkalmas lehetőségekké alakítják. És a vállalkozások valóban nagy erővel álltak ki. A COP30 előtti São Pauló-i üzleti héten több mint 1500 üzleti vezető és befektető hangsúlyozta az értékláncokon átívelő együttműködés szükségességét a versenyképes és ellenálló eredmények elérése és a befektetések vonzása érdekében, a COP30 során pedig minden ágazatból és kontinensről származó vállalkozások vettek részt a munkában. |
A Világtanács (WBCSD) részletes összefoglalóját a COP30-ról IDE KATTINTVA lehet elérni.
****
 | A november 25-i Race to Zero munkacsoporton Dr. Wassen Barbara, az Energiaügyi Minisztérium utazó klíma nagykövete első kézből számolt be a fejleményekről és a legfőbb döntésekről. Az ezzel kapcsolatos hírt és további információkat ITT LEHET elolvasni. |
