Elkészült az IPCC 3. munkacsoportjának jelentése. 8 évünk maradt cselekedni, ha el akarjuk kerülni a klímaváltozás legdurvább hatásait. 2030-ig a felére kell csökkentenünk a károsanyag-kibocsátást, ha el akarjuk kerülni a klímaválság legborzalmasabb hatásait – írja a legfrissebb ENSZ-jelentés. Az IPCC által készített tanulmány nem csak a levegőbe beszél, konkrét megoldási javaslatokat is tesz arra, hogyan érhetjük el az előttünk álló 7,5 évben a kitűzött célt, a globális felmelegedés másfél fok alatt tartását. Mint mondják: minden eszközünk megvan ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát, csak élnünk kell vele.
Az ENSZ klímapanele, az IPCC friss jelentést tett közzé arról, hogy még mindig nem késő a globális hőmérséklet-emelkedést a korábban vállalt 1,5 Celsius-fok alatti szinten tartani 2030-ig. A ma publikált jelentés a klímaválság hatásainak enyhítésére koncentrál és felhívja rá a figyelmet, hogy a párizsi klímacsúcs céljait csak akkor van esély elérni, ha azonnali és mélyreható módon cselekszünk.
Jelenleg ugyanis jó úton haladunk a 3 Celsius-fokos, vagy akár a fölötti emelkedéshez vezető úton 2030-ig – ez több, mint a duplája a 2015-ben célként kitűzött 1,5 foknak.
A következő öt év kritikus lesz
Ahhoz, hogy a 1,5 °C-os vállalás alatt maradjunk 2030-ig, és ennél nagyobb mértékben ne nőjjön a globális hőmérséklet, alapvető lenne, hogy a globális károsanyag-kibocsátás legkésőbb 2025-ig elérje a csúcsot – majd elinduljon lefelé. Ez azt jelenti, hogy legalább 43 százalékkal kell csökkenteni a kibocsátást, a metán-szintet pedig legalább egyharmadával kell visszavágni – kevesebb, mint nyolc éven belül.
„Válaszút előtt állunk. Az élhető jövőt csak a most meghozott döntésekkel biztosíthatjuk. Megvan hozzá minden eszközünk és tudásunk, hogy gátat vessünk a felmelegedésnek” – mondta az IPCC elnöke, Höszung Li.
A tanulmányból kiderül, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás az emberi történelem során 2010 és 2019 között volt a legmagasabb. Külön kiemelik, hogy épp ugyanebben az időszakban a megújuló energiák ára 85 százalékkal lett olcsóbb, mint korábban. Az elmúlt években pedig számos törvényt hoztak a világ több országában az erdőírtás ellen, az energiahatékonyság fejlesztéséért és a megújuló energiákra való áttérés felgyorsításáért.
„Hittel tölt el, hogy hány országban hoznak klímavédelmi intézkedéseket, törvényeket, változtatják a szabályozást és a piaci eszközöket, melyek aztán hatékonynak bizonyulnak. Ha ezeket felgyorsítjuk és szélesebb körben, egyenlőbben alkalmazzuk, azzal nemcsak a gázkibocsátást csökkentjük jelentősen, hanem a fejlesztéseket is ösztönözzük.”
Sürgős cselekvésre van szükség
A glasgow-i klímacsúcson tett vállalások ellenére a jelenlegi becslések még mindig csak 14 százalékos csökkentéssel számolnak – ami nagyon távol áll a következő nyolc évben elérendő, 45 százalékos csökkentéshez képest.
„A glasgow-i klímacsúcsról naív optimizmussal jöttünk el, melyet az ott tett ígéretekre és elkötelezettségre alapoztunk” – mondta António Guterres ENSZ-főtitkár a jelentésre adott válaszában, majd hozzátette, hogy a legfontosabb jelen pillanatban az az elképesztően nagy különbség, mely a vállalások és a szükséges gázkibocsátás-csökkentés között fennáll, és melyről senki sem akar tudomást venni. A” tudomány világossá tette, hogy mit kéne tenni, de a legnagyobb kibocsátók közül a legtöbben nem teszik meg az ehhez szükséges lépéseket” – mondta.
Az ENSZ főtitkára a jelentést „kárhozatos” klímajelentésnek, a „szégyen leiratának” titulálta.
Guterres szerint a klímaaktivistákat sokszor veszélyes radikálisokként festik le – pedig a valóban veszélyes radikálisok nem ők, hanem azok az országok, melyek egyre csak fokozzák a szénalapú energiahordozók kitermelését. „A fosszilis energiahordozók kitermeléséhez szükséges infrastruktúrába való befektetés morális és gazdasági őrültség” – tette hozzá.
„Hány jelentés kell még ahhoz, hogy végre megtegyük, amit már korábban megígértünk, hogy megteszünk?” – kérdi Tina Stege, a Marshall-szigeteki Köztársaság küldötte, akinek országa már érzi a klímaváltozás hatásait. Stege beszédében kiemelte, hogy a G20-ak, a világ legnagyobb kibocsátói folyamatosan elmulasztják a radikális lépések megtételét, melyekkel csökkenthetnék a kibocsátást. „Hosszú ideje be kellett volna már váltani az ígéreteiket” – tette hozzá.
Politikai és viselkedésbeli változtatásokra van szükség a sikerhez
A jelentésben arról is szó van, milyen konkrét megoldásokkal sikerülhet elérni a kitűzött célt. Elsősorban politikai és viselkedésbeli változásokra van szükség, írják, ha csökkenteni akarjuk a globális felmelegedést – ezek pedig alapvetően fogják javítani a közegészséget is.
Példaként említik az élhetőbb városok építését, elsősorban a kibocsátáscsökkentés szempontját figyelembe véve. De a szerzők hozzáteszik, hogy ebből a fajta várostervezésből számos más, pozitív hatás is következik, ideértve az alacsonyabb légszennyezettséget, és az egészségre gyakorolt általános pozitív hatást.
„A klímaváltozás több mint egy évszázadnyi fenntarthatatlan energia- és földhasználat, életstílus és fogyasztás, illetve termelés eredménye – mondta Jim Skea, a munkacsoport egyik társelnöke. – Ez a jelentés bemutatja, hogy ha most cselekszünk, az egy, a jelenleginél igazságosabb, fenntarthatóbb világ irányába mozdít el bennünket. és hogyan lehet a globális felmelegedésnek határt szabni iparági szinten.
Az iparban is kellenek a változások, ehhez konkrét példákat hoznak
Az egyik javasolt megoldás a szén(dioxid) megkötése és tárolása – de a szerzők nem mulasztják el hozzátenni, hogy ennek a technológiának még vannak korlátai. „Ez a módszer most még jóval kevésbé hatékony, mint ahogy a 1,5-2 fokos modellezésekben szerepel” – írják, de hozzáteszik, hogy politikai akarattal, növekvő társadalmi támogatással és fejlesztéssel lehetséges a siker.
Az építőiparban végebement változtatások szintén nagyon kedvezően hat(ná)nak a klímaválságra. A városok és más városias területek nagy lehetőséget jelentenek a kibocsátáscsökkentés szempontjából. Skea szerint ezt már most is világszerte látni lehet az új, széndioxid-semleges projekteknél. „Jó példákat látunk a zéró energia vagy zéró szén-dioxid alapú épületeknél szinte minden éghajlati vidéken. Az ebben az évtizedben megtett lépések kritikusak, ha ki akarjuk használni az épületekben rejlő lehetőséget a kibocsátáscsökkentésre.”
A pénzügyi szektor szerepe is kiemelten fontos, főképp a befektetések. Az egyik legnagyobb kritika a zéróemissziós projektek kapcsán ugyanis azok magas költségei – és itt léphetne közbe a pénzügyi szektor. Közgazdászok ugyanis épp 2021-ben álltak elő eredményükkel, miszerint a klímavédelmi inaktivitás hosszú távon sokkal költségesebb, mint a zéró kibocsátásra való átállás. Ugyanerre a megállapításra jutott egyébként a ma publikált ENSZ-jelentés is.
Forrás: IPCC, Noemi Mrav, Euronews
Elsőként Rajnai Tamás, az E.ON Hungária Zrt. kiemelt fenntarthatósági szakértője osztotta meg a közönséggel az E.ON csoport gyakorlatát, hangsúlyozva, hogy a vállalatnak fenntartható üzleti stratégiája van, nem csupán fenntarthatósági stratégiája. Ennek értelmében a működésbe beépült mérések és adatgyűjtési folyamatok az operáció részét képezik és folyamatosan fejlesztésre kerülnek. ESG keretrendszerüket az EU Taxonómia mentén alakítják, priorizálva azon területeket, ahol a legnagyobb hatást képesek elérni. Az E.ON nagy hangsúlyt fektet az ÜHG csökkentés során a 3. szkópra, valamint csoport szinten elkötelezettek a nettó zéró elérése mellett. A biodiverzitás megőrzése is fontos a vállalat számára, hálózati infrastruktúrájukat az úgynevezett ’ecological corridor’ mentén fogják kezelni.
Ezt követően Bolyán Róbert, az UniCredit Bank Hungary Zrt. Social Impact Banking igazgatója mutatta be a vállalat fenntarthatósági stratégiáját, fókuszba helyezve az ’S’ programokat és a kapcsolódó adatgyűjtést. A vállalat kiemelten nagy hangsúlyt helyez a dolgozóik folyamatos képzésére és érzékenyítésére, rajtuk keresztül kívánnak még nagyobb hatást elérni teljes ügyfélkörükön. Social Impact Banking programjukon keresztül kívánják tovább növelni a társadalmi hatásukat, amit külön visszamérésekkel követnek nyomon. A társadalmi vállalkozások jórészt inkubátor szervezeteken keresztül kapcsolódnak a bankhoz, de hírük gyorsan terjed, hiszen egyedülálló lehetőség nyílik ezáltal olyan vállalkozók számára, akiknek eddig nem volt lehetősége banki hitelhez jutni. Róbert szerint a jövőben ez a finanszírozási forma egyre elterjedtebbé válik majd az angyalbefektetők és az állami pályázatok mellett.
Kiemelte, hogy a lakhatásra, a mobilitásra és az élelmiszertermelésre vonatkozó megoldások a szükséges kibocsátáscsökkentés 70%-át biztosíthatják, valamint egy olyan globális menetrend, amely körforgásos stratégiákra épít lecsökkenthetik a kibocsátást, és „jóval 2 fok alatti” pályára hozhat bennünket. Vendégelőadónk előadása után a projektpartnerek ismertették a projekt eredményeit.
A projekt partnerei a Slovak Business Agency, az INCIEN, a BCSDH és az IFKA Közhasznú Nonprofit Kft. A projekt az Interreg Szlovák Köztársaság – Magyarország program keretében valósul meg az Európai Unió támogatásával az Európai Regionális Fejlesztési Alapon keresztül és 155 081,99 euró támogatással. A projekt 2020. decemberétől 2022. márciusáig tart.
