A bizonyítékok egyértelműek: itt az ideje a cselekvésnek. 2030-ra felére csökkenthetjük a kibocsátást.

Elkészült az IPCC 3. munkacsoportjának jelentése. 8 évünk maradt cselekedni, ha el akarjuk kerülni a klímaváltozás legdurvább hatásait. 2030-ig a felére kell csökkentenünk a károsanyag-kibocsátást, ha el akarjuk kerülni a klímaválság legborzalmasabb hatásait – írja a legfrissebb ENSZ-jelentés. Az IPCC által készített tanulmány nem csak a levegőbe beszél, konkrét megoldási javaslatokat is tesz arra, hogyan érhetjük el az előttünk álló 7,5 évben a kitűzött célt, a globális felmelegedés másfél fok alatt tartását. Mint mondják: minden eszközünk megvan ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát, csak élnünk kell vele.

Az ENSZ klímapanele, az IPCC friss jelentést tett közzé arról, hogy még mindig nem késő a globális hőmérséklet-emelkedést a korábban vállalt 1,5 Celsius-fok alatti szinten tartani 2030-ig. A ma publikált jelentés a klímaválság hatásainak enyhítésére koncentrál és felhívja rá a figyelmet, hogy a párizsi klímacsúcs céljait csak akkor van esély elérni, ha azonnali és mélyreható módon cselekszünk.

Jelenleg ugyanis jó úton haladunk a 3 Celsius-fokos, vagy akár a fölötti emelkedéshez vezető úton 2030-ig – ez több, mint a duplája a 2015-ben célként kitűzött 1,5 foknak.

A következő öt év kritikus lesz

Ahhoz, hogy a 1,5 °C-os vállalás alatt maradjunk 2030-ig, és ennél nagyobb mértékben ne nőjjön a globális hőmérséklet, alapvető lenne, hogy a globális károsanyag-kibocsátás legkésőbb 2025-ig elérje a csúcsot – majd elinduljon lefelé. Ez azt jelenti, hogy legalább 43 százalékkal kell csökkenteni a kibocsátást, a metán-szintet pedig legalább egyharmadával kell visszavágni – kevesebb, mint nyolc éven belül.

„Válaszút előtt állunk. Az élhető jövőt csak a most meghozott döntésekkel biztosíthatjuk. Megvan hozzá minden eszközünk és tudásunk, hogy gátat vessünk a felmelegedésnek” – mondta az IPCC elnöke, Höszung Li.

A tanulmányból kiderül, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás az emberi történelem során 2010 és 2019 között volt a legmagasabb. Külön kiemelik, hogy épp ugyanebben az időszakban a megújuló energiák ára 85 százalékkal lett olcsóbb, mint korábban. Az elmúlt években pedig számos törvényt hoztak a világ több országában az erdőírtás ellen, az energiahatékonyság fejlesztéséért és a megújuló energiákra való áttérés felgyorsításáért.

„Hittel tölt el, hogy hány országban hoznak klímavédelmi intézkedéseket, törvényeket, változtatják a szabályozást és a piaci eszközöket, melyek aztán hatékonynak bizonyulnak. Ha ezeket felgyorsítjuk és szélesebb körben, egyenlőbben alkalmazzuk, azzal nemcsak a gázkibocsátást csökkentjük jelentősen, hanem a fejlesztéseket is ösztönözzük.”

Sürgős cselekvésre van szükség

A glasgow-i klímacsúcson tett vállalások ellenére a jelenlegi becslések még mindig csak 14 százalékos csökkentéssel számolnak – ami nagyon távol áll a következő nyolc évben elérendő, 45 százalékos csökkentéshez képest.

„A glasgow-i klímacsúcsról naív optimizmussal jöttünk el, melyet az ott tett ígéretekre és elkötelezettségre alapoztunk” – mondta António Guterres ENSZ-főtitkár a jelentésre adott válaszában, majd hozzátette, hogy a legfontosabb jelen pillanatban az az elképesztően nagy különbség, mely a vállalások és a szükséges gázkibocsátás-csökkentés között fennáll, és melyről senki sem akar tudomást venni. A” tudomány világossá tette, hogy mit kéne tenni, de a legnagyobb kibocsátók közül a legtöbben nem teszik meg az ehhez szükséges lépéseket” – mondta.

Az ENSZ főtitkára a jelentést „kárhozatos” klímajelentésnek, a „szégyen leiratának” titulálta.

Guterres szerint a klímaaktivistákat sokszor veszélyes radikálisokként festik le – pedig a valóban veszélyes radikálisok nem ők, hanem azok az országok, melyek egyre csak fokozzák a szénalapú energiahordozók kitermelését. „A fosszilis energiahordozók kitermeléséhez szükséges infrastruktúrába való befektetés morális és gazdasági őrültség” – tette hozzá.

„Hány jelentés kell még ahhoz, hogy végre megtegyük, amit már korábban megígértünk, hogy megteszünk?” – kérdi Tina Stege, a Marshall-szigeteki Köztársaság küldötte, akinek országa már érzi a klímaváltozás hatásait. Stege beszédében kiemelte, hogy a G20-ak, a világ legnagyobb kibocsátói folyamatosan elmulasztják a radikális lépések megtételét, melyekkel csökkenthetnék a kibocsátást. „Hosszú ideje be kellett volna már váltani az ígéreteiket” – tette hozzá.

Politikai és viselkedésbeli változtatásokra van szükség a sikerhez

A jelentésben arról is szó van, milyen konkrét megoldásokkal sikerülhet elérni a kitűzött célt. Elsősorban politikai és viselkedésbeli változásokra van szükség, írják, ha csökkenteni akarjuk a globális felmelegedést – ezek pedig alapvetően fogják javítani a közegészséget is.

Példaként említik az élhetőbb városok építését, elsősorban a kibocsátáscsökkentés szempontját figyelembe véve. De a szerzők hozzáteszik, hogy ebből a fajta várostervezésből számos más, pozitív hatás is következik, ideértve az alacsonyabb légszennyezettséget, és az egészségre gyakorolt általános pozitív hatást.

„A klímaváltozás több mint egy évszázadnyi fenntarthatatlan energia- és földhasználat, életstílus és fogyasztás, illetve termelés eredménye – mondta Jim Skea, a munkacsoport egyik társelnöke. – Ez a jelentés bemutatja, hogy ha most cselekszünk, az egy, a jelenleginél igazságosabb, fenntarthatóbb világ irányába mozdít el bennünket. és hogyan lehet a globális felmelegedésnek határt szabni iparági szinten.

Az iparban is kellenek a változások, ehhez konkrét példákat hoznak

Az egyik javasolt megoldás a szén(dioxid) megkötése és tárolása – de a szerzők nem mulasztják el hozzátenni, hogy ennek a technológiának még vannak korlátai. „Ez a módszer most még jóval kevésbé hatékony, mint ahogy a 1,5-2 fokos modellezésekben szerepel” – írják, de hozzáteszik, hogy politikai akarattal, növekvő társadalmi támogatással és fejlesztéssel lehetséges a siker.

Az építőiparban végebement változtatások szintén nagyon kedvezően hat(ná)nak a klímaválságra. A városok és más városias területek nagy lehetőséget jelentenek a kibocsátáscsökkentés szempontjából. Skea szerint ezt már most is világszerte látni lehet az új, széndioxid-semleges projekteknél. „Jó példákat látunk a zéró energia vagy zéró szén-dioxid alapú épületeknél szinte minden éghajlati vidéken. Az ebben az évtizedben megtett lépések kritikusak, ha ki akarjuk használni az épületekben rejlő lehetőséget a kibocsátáscsökkentésre.”

A pénzügyi szektor szerepe is kiemelten fontos, főképp a befektetések. Az egyik legnagyobb kritika a zéróemissziós projektek kapcsán ugyanis azok magas költségei – és itt léphetne közbe a pénzügyi szektor. Közgazdászok ugyanis épp 2021-ben álltak elő eredményükkel, miszerint a klímavédelmi inaktivitás hosszú távon sokkal költségesebb, mint a zéró kibocsátásra való átállás. Ugyanerre a megállapításra jutott egyébként a ma publikált ENSZ-jelentés is.

Forrás: IPCC, Noemi Mrav, Euronews