Karácsonyhoz közeledve, 2016 őszén is elkezdtük törni a fejünket, hogyan segíthetnénk idén is a rászorulókon, amikor az egyik kolléganőnk megkeresett minket nagyszabású, 150 gyereknek szóló cipőajándékozási tervével. Olyan családokban élő iskolásokon szeretett volna segíteni, akik annyira szegény körülmények között élnek, hogy tél közeledtével nem tudnak kellően meleg, vízhatlan cipőt, csizmát beszerezni, így a kicsik sokszor átázott, vékony cipőkben járnak iskolába a legnagyobb hidegben is. Emiatt gyakran előfordul, hogy megbetegednek, kimaradnak hosszabb időre az iskolából.

Mivel rendszeresen segít a borsod megyei szegény településeken élőknek és szinte név szerint ismeri őket, a helyi szociális munkások segítségével összeállították a Szendrő településen élő, legszegényebb 150 gyerekből álló listát, akiktől bekértük a cipőméretüket és az életkorukat.

A kollégáinknak szóló, belső intranetünkön létrehoztunk egy felületet, amelyről munkatársaink kiválaszthatták, melyik gyerkőcnek szeretnének cipőt, csizmát venni; kisebb csapatok álltak össze, így egy-egy gyerek nem csak a méretének, életkorának, nemének megfelelő cipőt kapta meg, de kapott hozzá meleg zoknit, csokit, apróságokat.

Ahogy elindítottuk az akciót, egyre inkább éreztük, hogy a szókincsünk szegényessé válik arra, hogy kifejezzük, amit érzünk. Látva a kollégák nagylelkűségét és lelkesedését, azt a megható törődést, ahogy egy ismeretlen gyermek felé fordultak, büszkeséggel töltött el a bennünket az, hogy ilyen csodálatos kollégák dolgoznak az Allianznál.

Az ajándékok átadására Szendrőn került sor, ahol a helyi iskola aulájában 150 gyerek várt bennünket miniműsorral és közös énekkel. Az ajándékokat névre szólóan osztottuk ki, öröm volt látni a piruló arcokat, boldogságtól csillogó szemeket.

Ez a 150 iskolás olyan szegénységben él, amilyet mi elképzelni sem tudunk, de ugyanolyan gyerekek, mint bárki más. A kicsik lelkesen mosolygósak, a nagyobbak félszegek és szégyenlősek, de egyben közösek: mindannyian nagyon örültek az ajándékoknak. Feltettük a rénszarvas agancsokat, hiszen mi voltunk a Mikulás budapesti küldöttei. Utólag tudtuk meg, hogy az egyik kisfiú lelkesen mesélte anyukájának, hogy ajándékot kapott. „Anya! Ma az iskolában kaptam cipőt meg csokit.” “Kitől?” “Nem tudom, két nénitől. Rénszarvasok voltak.”

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?