Elkészült az IPCC 3. munkacsoportjának jelentése. 8 évünk maradt cselekedni, ha el akarjuk kerülni a klímaváltozás legdurvább hatásait. 2030-ig a felére kell csökkentenünk a károsanyag-kibocsátást, ha el akarjuk kerülni a klímaválság legborzalmasabb hatásait – írja a legfrissebb ENSZ-jelentés. Az IPCC által készített tanulmány nem csak a levegőbe beszél, konkrét megoldási javaslatokat is tesz arra, hogyan érhetjük el az előttünk álló 7,5 évben a kitűzött célt, a globális felmelegedés másfél fok alatt tartását. Mint mondják: minden eszközünk megvan ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát, csak élnünk kell vele.

Az ENSZ klímapanele, az IPCC friss jelentést tett közzé arról, hogy még mindig nem késő a globális hőmérséklet-emelkedést a korábban vállalt 1,5 Celsius-fok alatti szinten tartani 2030-ig. A ma publikált jelentés a klímaválság hatásainak enyhítésére koncentrál és felhívja rá a figyelmet, hogy a párizsi klímacsúcs céljait csak akkor van esély elérni, ha azonnali és mélyreható módon cselekszünk.

Jelenleg ugyanis jó úton haladunk a 3 Celsius-fokos, vagy akár a fölötti emelkedéshez vezető úton 2030-ig – ez több, mint a duplája a 2015-ben célként kitűzött 1,5 foknak.

A következő öt év kritikus lesz

Ahhoz, hogy a 1,5 °C-os vállalás alatt maradjunk 2030-ig, és ennél nagyobb mértékben ne nőjjön a globális hőmérséklet, alapvető lenne, hogy a globális károsanyag-kibocsátás legkésőbb 2025-ig elérje a csúcsot – majd elinduljon lefelé. Ez azt jelenti, hogy legalább 43 százalékkal kell csökkenteni a kibocsátást, a metán-szintet pedig legalább egyharmadával kell visszavágni – kevesebb, mint nyolc éven belül.

„Válaszút előtt állunk. Az élhető jövőt csak a most meghozott döntésekkel biztosíthatjuk. Megvan hozzá minden eszközünk és tudásunk, hogy gátat vessünk a felmelegedésnek” – mondta az IPCC elnöke, Höszung Li.

A tanulmányból kiderül, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás az emberi történelem során 2010 és 2019 között volt a legmagasabb. Külön kiemelik, hogy épp ugyanebben az időszakban a megújuló energiák ára 85 százalékkal lett olcsóbb, mint korábban. Az elmúlt években pedig számos törvényt hoztak a világ több országában az erdőírtás ellen, az energiahatékonyság fejlesztéséért és a megújuló energiákra való áttérés felgyorsításáért.

„Hittel tölt el, hogy hány országban hoznak klímavédelmi intézkedéseket, törvényeket, változtatják a szabályozást és a piaci eszközöket, melyek aztán hatékonynak bizonyulnak. Ha ezeket felgyorsítjuk és szélesebb körben, egyenlőbben alkalmazzuk, azzal nemcsak a gázkibocsátást csökkentjük jelentősen, hanem a fejlesztéseket is ösztönözzük.”

Sürgős cselekvésre van szükség

A glasgow-i klímacsúcson tett vállalások ellenére a jelenlegi becslések még mindig csak 14 százalékos csökkentéssel számolnak – ami nagyon távol áll a következő nyolc évben elérendő, 45 százalékos csökkentéshez képest.

„A glasgow-i klímacsúcsról naív optimizmussal jöttünk el, melyet az ott tett ígéretekre és elkötelezettségre alapoztunk” – mondta António Guterres ENSZ-főtitkár a jelentésre adott válaszában, majd hozzátette, hogy a legfontosabb jelen pillanatban az az elképesztően nagy különbség, mely a vállalások és a szükséges gázkibocsátás-csökkentés között fennáll, és melyről senki sem akar tudomást venni. A” tudomány világossá tette, hogy mit kéne tenni, de a legnagyobb kibocsátók közül a legtöbben nem teszik meg az ehhez szükséges lépéseket” – mondta.

Az ENSZ főtitkára a jelentést „kárhozatos” klímajelentésnek, a „szégyen leiratának” titulálta.

Guterres szerint a klímaaktivistákat sokszor veszélyes radikálisokként festik le – pedig a valóban veszélyes radikálisok nem ők, hanem azok az országok, melyek egyre csak fokozzák a szénalapú energiahordozók kitermelését. „A fosszilis energiahordozók kitermeléséhez szükséges infrastruktúrába való befektetés morális és gazdasági őrültség” – tette hozzá.

„Hány jelentés kell még ahhoz, hogy végre megtegyük, amit már korábban megígértünk, hogy megteszünk?” – kérdi Tina Stege, a Marshall-szigeteki Köztársaság küldötte, akinek országa már érzi a klímaváltozás hatásait. Stege beszédében kiemelte, hogy a G20-ak, a világ legnagyobb kibocsátói folyamatosan elmulasztják a radikális lépések megtételét, melyekkel csökkenthetnék a kibocsátást. „Hosszú ideje be kellett volna már váltani az ígéreteiket” – tette hozzá.

Politikai és viselkedésbeli változtatásokra van szükség a sikerhez

A jelentésben arról is szó van, milyen konkrét megoldásokkal sikerülhet elérni a kitűzött célt. Elsősorban politikai és viselkedésbeli változásokra van szükség, írják, ha csökkenteni akarjuk a globális felmelegedést – ezek pedig alapvetően fogják javítani a közegészséget is.

Példaként említik az élhetőbb városok építését, elsősorban a kibocsátáscsökkentés szempontját figyelembe véve. De a szerzők hozzáteszik, hogy ebből a fajta várostervezésből számos más, pozitív hatás is következik, ideértve az alacsonyabb légszennyezettséget, és az egészségre gyakorolt általános pozitív hatást.

„A klímaváltozás több mint egy évszázadnyi fenntarthatatlan energia- és földhasználat, életstílus és fogyasztás, illetve termelés eredménye – mondta Jim Skea, a munkacsoport egyik társelnöke. – Ez a jelentés bemutatja, hogy ha most cselekszünk, az egy, a jelenleginél igazságosabb, fenntarthatóbb világ irányába mozdít el bennünket. és hogyan lehet a globális felmelegedésnek határt szabni iparági szinten.

Az iparban is kellenek a változások, ehhez konkrét példákat hoznak

Az egyik javasolt megoldás a szén(dioxid) megkötése és tárolása – de a szerzők nem mulasztják el hozzátenni, hogy ennek a technológiának még vannak korlátai. „Ez a módszer most még jóval kevésbé hatékony, mint ahogy a 1,5-2 fokos modellezésekben szerepel” – írják, de hozzáteszik, hogy politikai akarattal, növekvő társadalmi támogatással és fejlesztéssel lehetséges a siker.

Az építőiparban végebement változtatások szintén nagyon kedvezően hat(ná)nak a klímaválságra. A városok és más városias területek nagy lehetőséget jelentenek a kibocsátáscsökkentés szempontjából. Skea szerint ezt már most is világszerte látni lehet az új, széndioxid-semleges projekteknél. „Jó példákat látunk a zéró energia vagy zéró szén-dioxid alapú épületeknél szinte minden éghajlati vidéken. Az ebben az évtizedben megtett lépések kritikusak, ha ki akarjuk használni az épületekben rejlő lehetőséget a kibocsátáscsökkentésre.”

A pénzügyi szektor szerepe is kiemelten fontos, főképp a befektetések. Az egyik legnagyobb kritika a zéróemissziós projektek kapcsán ugyanis azok magas költségei – és itt léphetne közbe a pénzügyi szektor. Közgazdászok ugyanis épp 2021-ben álltak elő eredményükkel, miszerint a klímavédelmi inaktivitás hosszú távon sokkal költségesebb, mint a zéró kibocsátásra való átállás. Ugyanerre a megállapításra jutott egyébként a ma publikált ENSZ-jelentés is.

Forrás: IPCC, Noemi Mrav, Euronews

A klímaváltozás ma látható hatásai gyorsabbak, rombolóbbak és elterjedtebbek, mint ahogy azt 20 éve gondoltuk – állapította meg legfrissebb jelentésében az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási Testülete (IPCC). Minden tized foknyi globális hőmérséklet-emelkedés drámai hatással van mind az emberi, mind a természeti ökoszisztémákra, és sokkal több erőforrást kellene fordítanunk a klímaváltozás következményeihez való alkalmazkodásra az enyhítés mellett is – ez a konklúziója az IPCC legújabb jelentésének. Az idő pedig egyre csökken ahhoz, hogy hatékonyan tehessünk valamit.
A jelentés szerzői szerint az alkalmazkodás életeket ment, a tétlenség pedig bűncselekménnyel ér fel.

A Genfben nyilvánosságra hozott 3500 oldalas klímaváltozási jelentés, amelyet 34 ezer tanulmány felhasználásával 67 ország 270 kutatója készített, kiemeli, hogy a világ népességének közel fele már most is küzd az egyre veszélyesebbé váló éghajlati hatásokkal, amelyek emberek milliárdjainak életére vannak kedvezőtlen hatással. Ezért a szerzők drasztikus és nagyszabású fellépésre szólítják fel a tagországokat.

A Föld egyharmadát, de méginkább felét meg kell védeni és meg kell őrizni a jövő élelmiszer- és édesvízellátásának biztosítása érdekében. Tervet kell készíteni, hogy a part menti városokban élők biztonságban legyenek a viharoktól és a tengerek emelkedésétől – hangsúlyozták az MTI összefoglalója szerint a jelentés szerzői.

Az alkalmazkodás életeket ment– mondta António Guterres, az ENSZ főtitkára a jelentés közzétételekor, hozzáfűzve, hogy „amint az éghajlatváltozás hatásai súlyosbodnak – és ez be fog következni –, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló beruházások növelése a legfontosabb a túléléshez, a késlekedés halált jelent”.

Az IPCC II. munkacsoportja által készített jelentés arra összpontosít, hogy a természetet és a társadalmakat hogyan érinti az éghajlatváltozás, mit tehetnek az alkalmazkodás érdekében. A jelentés szinte minden tekintetben egyértelművé teszi, hogy az éghajlatváltozás sokkal gyorsabban hat a világra, mint ahogy azt a tudósok korábban várták. Az országok nem tudták csökkenteni a globális felmelegedést okozó szén-dioxid-kibocsátást, sőt az tovább növekszik.

Miközben a kormányoknak drasztikusan csökkenteniük kellene károsanyag-kibocsátásukat, hogy meggátolják a globális felmelegedés elszabadulását, egyúttal azon is kell dolgozniuk, hogy csökkentsék a felmelegedés miatti szenvedést.

A párizsi klímaegyezményben meghatározott, iparosodás előtti mértékhez képest mért 1,5 Celsius-fokos emelkedést nézzük, már az is visszafordíthatatlan károsodást okozhat az ökoszisztémákban, és nehezítheti, hogy hatékonyan küzdjünk meg a klímaváltozás okozta problémákkal. Ha azonban ennél magasabbra engedjük az emelkedést – ami egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy a legreálisabb forgatókönyv -, hosszú távon a jégsapkák és a gleccserek olvadására kell készülnünk, valamint arra, hogy lavinaként indul majd meg a katasztrófa: az erdőtüzek, a fák pusztulása, a tőzeglápok kiszáradása és a permafroszt olvadása további szén-dioxid-kibocsátással jár majd, tovább erősítve a felmelegedést. A kulcsfontosságú ökoszisztémák elvesztik széndioxid-elnyelő képességüket, így szén-nyelőkből szénforrásokká válnak.

Veszélyben a bolygónk élhető jövője

A jelentés szerzői kiemelték, hogy az idő már fogytán van a társadalom egészére kiterjedő, szükséges átalakításokhoz. A következő évtizedben meghozott döntések meghatározóak lesznek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Mi a helyzet Európával?

Európában a hőstresszből adódik a legtöbb probléma. A szakértők négy fontos kockázatot azonosítottak Európára vonatkozóan, amelyek közül a legtöbb a 2 Celsius-fokos emelkedésnél válik igazán súlyossá. 3 Celsius-fokos melegedéstől és még nagy alkalmazkodási törekvések mellett is komoly kockázatok maradnak Európa számos szektorában.

Az első fontos kockázati tényező az emberek mortalitása és morbiditása, valamint az ökoszisztémák hő hatására bekövetkező változásai. A 1,5 Celsius-fokos emelkedési küszöbhöz képest 3 Celsius-foknál kétszeresére-háromszorosára nő a hőstressz kockázatának kitett emberek száma. Ekkor már elérjük az alkalmazkodás határát, 3 fok felett a most létező egészségügyi rendszerek képtelenek lesznek lekövetni a hőstressz okozta extra terhelést.

A felmelegedés csökkenti a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák számára megfelelő élőhelyteret, és visszafordíthatatlanul megváltoztatja összetételüket, ami 2 fokos melegedés fölött jelent igazi drámai változásokat. Az előrejelzések szerint a tűzveszélyes területek Európa-szerte sokszorozódni fognak, veszélyeztetve a biológiai sokféleséget és a szén-dioxid-elnyelőket, ami láncreakciót indíthat be.

A második kockázati tényező a hőstressz hatása a mezőgazdasági terményekre. Az előrejelzések szerint Dél- és Közép-Európában súlyos veszteségek várhatók a terméshozamban, amit az sem fog ellensúlyozni, hogy egészen a 2 fokos melegedésig Észak-Európában nőhet a terméshozam. Míg az öntözéssel meg lehetne oldani a problémát, az egyre fenyegetőbb vízhiány egy idő után ezt lehetetlenné teszi majd. És itt el is érkezünk a harmadik kockázati tényezőhöz: a vízbiztonsághoz. 2 Celsius-fokos melegedésnél a lakosság több mint egyharmadát érinti majd a vízhiány, 3 fokos melegedésnél pedig ez a kockázat megduplázódik, jelentős gazdasági veszteséget okozva. Közép- és Dél-Európában, és az európai nagyvárosokban 3 foknál már komoly vízhiánnyal lehet majd számolni.

A negyedik kockázati faktor a tengerszint emelkedése és az árvízveszély növekedése: 3 Celsius-fok felett megduplázódik az árvizekkel és elöntött területekkel kapcsolatos károk költsége. A tengerparti árvizek gyakorisága az előrejelzések szerint a 21. század végére a tízszeresére nőhet, és 2100 után ez komoly fenyegetést jelent a tengerparti közösségekre nézve.

Menedékeket kell építeni a városokban

A melegebb világhoz való alkalmazkodáshoz rengeteg pénzre lesz szükség. A városokban olyan hűs területeket kell kialakítani, ahol az emberek menedéket kereshetnek a hőhullámok elől, a tengerparti közösségeknek pedig új infrastruktúrára vagy áttelepítésre lehet szükségük – áll a dokumentumban.

Senki nincs biztonságban

A jelentés szerint a klímaváltozás hatásai a bolygó minden területén érezhetők lesznek, senki nincs biztonságban, az emelkedő hőmérséklet, a szélsőséges időjárás mindenkit érint. A világ népességének mintegy fele – 3,3–3,6 milliárd ember – él a klímaváltozással szemben „nagyon érzékeny” területeken, azaz az ő életüket alapjaiban változtathatja majd meg az átlaghőmérséklet-melegedés. A világ part menti területeit és az alacsonyan fekvő szigeteket a 1,5 Celsius-fokot meghaladó változás esetén pusztulás fenyegeti a tengerszint-emelkedés miatt.

Emberek milliói küzdenek élelmiszer- és vízhiánnyal a klímaváltozás miatt, még a jelenlegi hőmérsékletszint mellett is. A fajok tömeges pusztulása, a fáktól a korallokig, már most zajlik, és a helyzet csak romlani fog.

A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a társadalmak nem fognak jól alkalmazkodni a felmelegedő világhoz, ha nem lesznek befogadóak a probléma megoldása során. A megoldásoknak figyelembe kell venniük a társadalmi igazságosságot, és tekintettel kell lenniük az őslakosokra, a kisebbségekre és a szegényekre is.

A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a rossz adaptációs megoldásokat kerülni kell – ezek olyan alkalmazkodó stratégiák, amelyek rövid távon ugyan megoldást jelenthetnek a klímaváltozás okozta problémákra, hosszú távon azonban rontják a helyzetet. Ilyen lehet a klímaberendezések használata például.

Forrás: MTI, 24.HU, INDEX

A jelentés itt érhető el.