Bizonyos munkakörökben jelentős béremelkedés volt észlelhető az utóbbi években, ennek köszönhetően népszerűbbé válhatnak itthon ezek az állások?
Igen, illetve azt is tapasztaljuk, hogy a külföldön dolgozó magyar munkavállalók nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy az elmúlt két-három évben mekkora növekedés történt a fizetési szinteket illetően bizonyos fizikai munkák esetében – ez nyomós érv lehet számukra a hazai munkaerőpiacra való visszatéréshez. Ehhez kapcsolódóan fontos változás lehet a külföldi piacokon már sok esetben jellemző fizetésmegjelölést tartalmazó álláshirdetések alkalmazása, egyes cégek ezt már itthon is feltüntetik. Véleményünk szerint ez jelenti a jövőt, ezáltal vonzóbbá tehetjük a kék galléros pozíciókat a munkavállalók körében.
A jelen egészségügyi helyzet hogyan befolyásolhatja közép vagy akár hosszú távon az említett trendeket?
Ez egy kettős jelenség. Egyrészt, a szakképzett munkaerő hiányára a jelen helyzet nincs hatással, hiszen szakemberekre fél évvel ezelőtt, jelenleg és később is szükség lesz, esetleg a létszámstop miatt tovább tarthat elhelyezkedni a szakmájukban. A szakképzettséget nem igénylő fizikai munkát végző dolgozók viszont már a válsághelyzet előtt is „veszélyeztetettek” voltak, ugyanis ezek azok a területek, amelyekre már nem lehet hosszú távú megélhetésként tekinteni, pontosan a korábban említett automatizálási folyamatok elterjedése miatt. Ez egy fontos jelzés az álláskeresők felé: érdemes minél hamarabb tanulmányokba kezdeni, szakmát szerezni, mert ez az a plusz, ami nagyot lendíthet a munkaerőpiaci lehetőségeiken.
A kifejezetten az aktuális egészségügyi helyzet miatt történő átrendeződés keretében új munkavállalók léptek be a fizikai állások piacára, hiszen sokan helyezkedtek el most például futárként vagy raktárosként, olyanok is, akik korábban színházban, vagy az idegenforgalom területén dolgoztak. Az ő esetükben a kérdés az, hogy amennyiben lehetőségük nyílna az eredeti szakmájukban elhelyezkedni, akkor a visszatérés mellett döntenének-e.
Hol tart jelenleg a magyar fizikai munkaerőpiac a külföldi viszonyokhoz képest?
Az elvándorlás és a külföldön való munkavállalás igen összetett kérdés, és egyben egy természetes folyamat, amellyel minden vállalatnak számolnia kell. Egyértelműen nem csak mai trendről van szó, hiszen már öt, tíz vagy akár húsz éve is érezhető volt, az Európán belül megnyíló határok is hozzájárultak ehhez. A külföldön szerencsét próbáló munkavállalókra úgy tekinthetünk, mint akik néhány év elteltével új technológiák ismeretével és bővebb tapasztalattal térhetnek vissza. A hazai piacon nagy az igény az olyan munkavállalókra, akik például egy német autógyárból érkeznek haza, vagy akár egy új forgácsoló technikában jártasan, amelyet egy Magyarországon még nem elérhető gépen sajátítottak el. Mindez tehát előnyökkel is jár az itthon működő cégek számára, emellett pedig hozzánk is érkeznek külföldi munkavállalók.
A járványhelyzet hatásai természetesen ebben a tekintetben is jelentősek, és azt tapasztaljuk a hazai cégeknél, hogy az utóbbi időben háttérbe került a külföldi munkaerő alkalmazása a magyar munkavállalói pozíciók megtartásának érdekében.
Munkaszervezés és -körülmények szempontjából számos vállalat esetében képviseljük ugyanazt a színvonalat, mint ami a nyugati országokban jellemző: az első számú prioritás az ember és a biztonság sok üzem és gyár életében.
Melyek azok a kompetenciák, amelyeket a munkáltatók keresnek a kiválasztás során?
Összességében azt mondhatjuk, hogy mind a szakképzettséget igénylő és az ezt nem igénylő munkakörökben a megbízhatóság, konzisztens teljesítmény az egyik legfontosabb tényező. Szakképzettséget igénylő pozíciók esetében emellett természetesen az adott szakmai kritériumoknak megfelelő tudás és tapasztalat az, amit a vállalatok kifejezetten keresnek.
Melyek a legnépszerűbb állások, illetve hiányszakmák?
A raktári munkakörök (például a komissiózó, pakoló-csomagoló pozíciók) kifejezetten népszerűek az álláskeresők körében – azonban ha nagy súlyt kell kezelni, alacsony a hőmérséklet a munkahelyen vagy sajátos időbeosztásban történik a munkavégzés, az erősen befolyásolja a szóba jöhető jelöltek körét.
Jelen pillanatban a szakképzetlen fizikai munkaerő „hiánycikk”, de a legegyszerűbb folyamatok automatizálása várhatóan kiegyenlítődést fog eredményezni a következő öt-tíz-tizenöt évben. Arra viszont tartósan számíthatunk, hogy az összes szakképzettséget igénylő fizikai munkakör hiányszakma lesz, a lokáció és a munkaidő-beosztás pedig csak nehezít a helyzeten. Jó karbantartót, erősáramú villanyszerelőt, vagy hegesztőt jellemzően nehezebb találni, illetve az olyan speciális munkaköröket is kihívás betölteni, mint a darugépkezelő, akikből szintén nagyon kevés van az országban, miközben az egyik legjobban fizetett fizikai munkakör.
Illetve ne feledkezzünk meg azokról a munkakörökről sem, amelyekre itthon már nincs felkészítő képzés, viszont még léteznek olyan gyárak, ahol az adott technológiával dolgoznak. Mindenütt előfordul ez a jelenség, itthon viszont kevés lehetőségünk van alternatív megoldásokat ajánlani, mert nincs aki átképezze a munkavállalókat, vagy aki elfogadjon egy másik szakmai bizonyítványt. Ebben az esetben a cégen múlik, hogy van-e lehetőségük egy jó szakembert betanítani egy másik pozícióra.
Mik lehetnek az előnyei a fizikai munkakörökben való elhelyezkedésnek, milyen tényezők fontosak a munkavállalók számára?
Az utóbbi években kifejezetten javult a fizikai munkavégzés megítélése, ezáltal pedig a dolgozók is azt érezhetik, hogy jobban megbecsülik őket. Juttatások terén is javulás történt: dinamikus, mintegy 30-40%-os bérnövekedés volt megfigyelhető az elmúlt öt évben. Egyes területeken és városokban extrém módon emelkedtek a fizikai munkakörökben ajánlott fizetések, sok esetben még a fehér galléros munkaköri béreket is felülmúlták.
A dolgozók számára az alapbér a fő hívószó. Sok cég esetében a mai napig csak a bér elérhető kompenzációként, de számos vállalat biztosít már egyéb előnyöket is. A fizikai munkakörökben tevékenykedők jellemzően más típusú juttatásokat értékelnek az irodai dolgozókkal összehasonlítva: a díjmentes vagy kedvezményes étkezés az üzem területén, vagy a bejárás, közlekedés 100%-os támogatása tartoznak a népszerű szolgáltatások közé. Továbbá van, ahol újra jellemző az üdültetés, és a gyermekek táboroztatása, ami szintén nagyon motiváló juttatás lehet teljesítményhez kötötten például. A HR-szakemberek ma már nagyon jól látják, hogy a juttatási csomagokat tekintve érdemes külön kezelni a fizikai és szellemi munkaköröket és a bevonzani kívánt munkavállalók igényeinek megfelelően alakítani ezeket. Az új helyzet némileg felkavarta az állóvizet tavasszal, a korábban alapvetően jelöltorientált piaccal szemben jelenleg a cégvezetőkkel együtt mi is azt tapasztaljuk, hogy konszolidálódtak a munkavállalói elvárások. A közelmúltban már egészen szélsőséges igényekkel is találkoztunk a dolgozók körében, úgyhogy ez a változás most kissé kiegyensúlyozottabb irányba terelheti a piacot.
Fontos kiemelni továbbá, hogy az elmúlt években sok vállalat már a legalacsonyabb képzettséget igénylő munkaköröknél is figyelmet fordított arra, hogy legyen előrelépési lehetőség, ami az utóbbi időszak egyik legpozitívabb trendje. A munkaadókkal közösen olyan rendszereket alakítottunk ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkavállaló akár több szinten is dolgozhasson: ha az illető például nem vezető típus, és ebből kifolyólag a csoportvezetői pozíció nem releváns számára, akkor is bejárhat különböző szinteket a cégnél eltöltött idő vagy teljesítmény alapján – ami plusz motivációt jelent sokak számára.
Mi tanácsolható a munkáltatóknak, hogy megtalálják, majd később meg is tudják tartani a megfelelő munkaerőt?
Nagyon fontos, hogy a kiválasztási folyamat során közvetített vállalati információk megegyezzenek a munkavégzés során tapasztaltakkal, ez már az első munkanapon is kritikus tényező. Az őszinte, nyílt kommunikáció, a tiszteletteljes bánásmód, a korrekt hozzáállás működik a leginkább: ahol időben, pontosan érkezik a fizetés, ahol nem változtatnak két nappal a kezdés előtt műszakrendet, illetve ahol meghallgatják a dolgozók véleményét, ott nagyobb valószínűséggel lesznek lojálisak a munkavállalók is. Ha mégis megfigyelhető lemorzsolódás, az általában már az első héten jelentkezik – ekkorra látják ugyanis a dolgozók, hogy a munkavégzés körülményei mennyire elfogadhatók számukra. Tapasztalataink szerint a három hónapon át kitartók önmaguk miatt már nem fognak váltani.
Természetesen az is előfordul, hogy a lemorzsolódás a munkakörülményektől függetlenül, a munkavállaló nem megfelelő hozzáállásából fakad, ezért is különösen hangsúlyos szempont a toborzás során a megbízhatóság. Munkaerő-kölcsönzés esetén azok a dolgozók, akikkel a munkáltatók elégedettek, gyakran átkerülnek a cég saját állományába, ez akár már fél év után megtörténhet.
Egyes vállalatok mind a juttatások, mind pedig a megtartás egyéb eszközei kapcsán figyelmet fordítanak a különböző munkavállalók szükségleteire. Máshol viszont még mindig pótolhatóként tekintenek a távozó munkaerőre – utóbbi stratégia esetén nem győzzük hangsúlyozni, hogy a reputáció, az employer branding erőfeszítések elhanyagolása idővel jelentősen megnehezítheti a toborzást. Többek között emiatt is kulcsfontosságú a kiválasztást menedzselő HR-tanácsadó cég szerepe, hiszen sokszor hozzánk érkeznek be a munkáltatókkal kapcsolatos első körös visszacsatolások az álláskeresőktől, amelyek nagyon fontos információt nyújtanak a vállalatok külső megítéléséről.