A BIM, azaz az Épületinformációs Modellezés az építőipar elmúlt ötven évének a legnagyobb innovációja, amely ráadásul minden eddiginél brutálisabb mértékben járul hozzá a fenntartható fejlődéshez.
Hogyan? Az építőiparnak óriási szerepe van a 17 fenntarthatóságra vonatkozó globális cél elérése közül legalább ötben:
De miként jelenik ez meg a napi gyakorlat szintjén? Hol van az a fajta haszonelvűség, amely nélkül a hosszútávú előnyök rövidtávú érdekeken képesek egy tender során azonnal elhasalni?
A BCSDH-hoz való csatlakozásunkat megelőzően egyfajta önvizsgálatot tartottunk – valóban megfelelünk a szervezet céljainak, tényleg „méltók” vagyunk arra, hogy belépjünk? Belülről fakadó indíttatásból már jó ideje elindultunk abba az irányba, hogy fenntartható pályán tartsuk a működésünket, így ma már Loxone-vezérelt világításszabályozás alatt ergonomikus székeken ülve és tisztított vizet kortyolva dolgozunk beszállítói minősítési szabályzaton, közel papír- és műanyagmentes irodai környezetben. Igazából ebben érezzük jól magunkat, a cég kultúrájában ott gyökerezik a környezet és az emberek iránti megbecsülés, és őszintén szólva nem is esik nehezünkre így dolgozni.
A lényeg azonban nem ez.
Mi egy olyan iparágban dolgozunk, ahol ezek a lépések még csak nem is a jéghegy csúcsát, hanem annak a tetején a kockacukrot jelentik.
Valójában mi nem szervezetként szerezzük a piros pontokat a fenntarthatósági osztálynaplóban, hanem az épületekkel, amiket mérnökirodaként tervezünk. Miért?
Virtuális arany
Van egy olyan építőipari jelenség, amely szerint ha hamarabb veszünk észre egy hibát, akkor kevesebbe kerül az elhárítása.
Ez azt jelenti, hogy ha a problémát még skiccpapíron vesszük észre, akkor csak összegyűrjük a papírt és kidobjuk a kukába, majd percek alatt újrarajzoljuk a koncepciót. Ha az engedélyezési terv végén történik a hiba felfedezése, akkor az már 20-30 mérnöknek jelent egy heti, a kiviteli terv végén pedig már egy havi többletmunkát. Ha pedig terepen, a kivitelezésnél jönnek elő a problémák, akkor az az igazi dermesztő veszteség: jönnek a hiába legyártott munkadarabok, a mérnökök és a munkások pótmunkája, a 2-3 hétnyi csúszás, a kötbér és a feszültség. Ha egyáltalán javítható a történet.
Kivitelezett hiba
(forrás: Pinterest)
Mindannyian ismerjük a jelenséget, mert hát ilyenek az építkezések, ugye? Jó előre kalkulálnunk kell a hibákkal, amikre legalább 15-20% anyagi és időbeni tartalékot kell elkülöníteni. Rendben, így tervezünk, kész is, nincs itt semmi látnivaló.
Pedig van. Ráadásul nagyon is látványos.
BIM metodikával ugyanis az épületet nem csak hogy a virtuális térben építjük fel, hanem még „be is indítjuk”, azaz a működését is szimuláljuk: üzemeltetjük, szellőztetjük, terheljük, körbenapoztatjuk, mindenféle kibocsátási értékét különféle kondíciók között megmérjük. Ezzel azt érjük el, hogy a hibákat nem a kivitelezésen, hanem már fél-egy évvel hamarabb észrevesszük. A virtuális térben átalakítani egy műszaki megoldást jóval egyszerűbb, problémamentesebb és nem mellékesen olcsóbb is – egy szakember kijavítja fél nap alatt azt, ami a kivitelezésen 20-30 mérnök és kivitelező 2 hónapnyi munkáját vinné el.
Pofonegyszerű és logikus.
Hogy számoljunk a technológiával?
3 éve dolgozunk BIM metodikával, és a saját tapasztalataink egybecsengenek a nemzetközi tanulmányokkal, így bátran megoszthatjuk most is az alábbi ökölszabályt. Egy tízmilliárd Ft értékű létesítménynél a tervezési díj hagyományosan kb. 500 millió Ft; ez BIM–mel nagyjából a duplája, közel 1 milliárd Ft. Óriási a különbség, nap végén meglepő módon mégis jóval olcsóbban jövünk ki. Sőt, nem is kell a nap végét megvárni.
Amivel ugyanis BIM esetében már nem kell számolni, az a hibákból fakadó 1-2 milliárd Ft-nyi pótmunka és a vele járó csúszás és feszültség. Az épületinformációs modellezés esetében ez a szakasz ugyanis egyszerűen kimarad. Megtapasztaltuk, volt összehasonlítási alapunk két nagyon hasonló projekttel, döbbenet a különbség.
Ez az jelenti, hogy a tervezési többletköltség már a kivitelezés alatt, azaz egy éven belül 2-3-szorosan is megtérül. A metodikában a betervezett rendszereket és a teljes létesítmény működését is szimuláljuk, amivel optimalizálhatjuk az épület energiafogyasztását, anyaghasználatát és még sok mindent. Ezzel nem csak azt érjük el, hogy a kivitelezés során kevesebb mindent kell beépíteni, hanem azt is, hogy – és itt jön a legfontosabb érv – az energiafelhasználás is 10-15%-kal kevesebb lesz, amivel gyakorlatilag visszajön a teljes kivitelezési költség az épület 25-30 éves élettartamán belül, és akkor nem beszéltünk az épület nyújtotta magasabb komfortfokozatról és az ingatlan jócskán nagyobb értékéről.
Beeső napsugárzás analízis 9 és 15 óra között
(Forrás: Autodesk blog)
Ha a költséget nézzük? Egy 10 milliárdos épület energiafelvétele nagyságrendileg megegyezik egy kisebb városrészével, ebben 15% csökkenés a teljes kivitelezési költséget is visszahozhatja. Az ökológiai hatást? Akár 50%-kal kevesebb lesz a káros emisszió a teljes építési vertikumban. Az életminőséget? A sokkal biztonságosabb kivitelezés, a jobb minőségű épített környezet és a töredékére eső stressz felbecsülhetetlen értékkel bír.
Ez az oka annak, hogy Nyugat-Európában és a skandináv régióban, Észak-Amerikában, a Közel- és Távol-keleten a BIM metodika már egy minden attribútumában egyre alaposabban szabályozott, kötelező metodika nagyberuházásoknál.
Ezen az életpályán egy projekt alatt cca. 2-4 mrd Ft-nyi megtakarítás van elpazarolt energiában, rejtett költségben, feleslegesen gyártott építési anyagokban, hőterhelésben, visszabontott épületekben és hulladékban. Ez persze nem mindenkinek éri meg – az eladásra épített ingatlan esetében az ingatlanfejlesztő egészen más üzleti és fejlesztési stratégiát fog követni, mint az a gyártulajdonos, aki a következő 20 évben az adott üzemben fog termelni.
A kocka el van vetve?
A BIM hozzáadott értéke a fenntartható fejlődés irányába brutális. Mi magánszemélyként legszívesebben szalmaházat építenénk és passzív házban laknánk, irodaként gondolkodva mindent megteszünk a legkisebb ökológiai lábnyomért és a munkatársak jó életminőségéért, felelős építész irodaként pedig azon vagyunk, hogy egy-egy projekten akár egy egész budapesti kerület energiamegtakarítását megoldhassuk. Mindhárom szempont fontos, de valójában a legutóbbi az, ami még a gyermekeink számára is szemmel láthatóan alakítja a valóságot.
És ez már nem a kockacukor szint, hanem globálisan is értelmezhető értéktöbblet.
A cikk Dr. Breznay Attila üzleti stratéga és coach, valamint Livják Csaba, a BuildEXT alapítója és ügyvezető tulajdonosa között elhangzott beszélgetés alapján készült, a teljes beszélgetés meghallgatható itt.
