A fenntarthatóság globális szinten közös ambíció, a megvalósítás módja azonban régiónként jelentősen eltér. A Grant Thornton nemzetközi kutatása szerint a középvállalati szektor világszerte eltérő üzleti megfontolások mentén invesztál az ESG-kezdeményezésekbe.
Míg Észak-Amerikában a fenntarthatóság elsősorban növekedési és befektetési lehetőségként jelenik meg, Ázsiában az innováció és a digitalizáció része, addig Európában egyre inkább a működési hatékonyság optimalizálása és a szabályozói megfelelés kerül a középpontba.
Ez a különbség stratégiai és üzleti szempontból egyaránt meghatározó.
Európa: a szabályozástól a működési előnyig
Az európai vállalatok egy érettebb ESG-szabályozási környezetben működnek. A CSRD, az EU Taxonómia és más szabályozások következtében a legtöbb piaci szereplő már túllépett a kezdeti megfelelési lépéseken.
Ennek megfelelően a fókusz is átalakul:
- a megfelelésről a működésbe történő integrációra;
- az egyszeri projektek helyett a folyamatszintű beépülésre;
- valamint a kötelezettségekről a mérhető üzleti eredményekre.
A fenntarthatóság így egyre szorosabban kapcsolódik a költséghatékonysághoz, az energiafelhasználás optimalizálásához és a kedvezőbb finanszírozási lehetőségekhez.
A kettős átállás: a digitalizáció és az ESG összekapcsolása
Az európai megközelítés egyik legfontosabb eleme a zöld és a digitális átállás összekapcsolása. A digitalizáció egyszerre támogató eszköz és az ESG-működés alapja.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy
- az ESG-adatok gyűjtése és ellenőrzése egyre inkább automatizált rendszerekre épül;
- a jelentéstétel és a kockázatkezelés közös adatbázisokra támaszkodik;
- a döntéshozatal pedig egyre inkább adatvezérelté válik.
Ez különösen fontos a pénzügyi szektorban, ahol az ESG-kockázatok kezelése már nem választható el a hagyományos kockázati modellektől.
Eltérő sajátosságok, közös irány
Bár az ESG-célkitűzések Európa-szerte egyre inkább közelítenek egymáshoz, a megvalósítást továbbra is az egyes országok szabályozási környezete, piaci elvárásai és gazdasági sajátosságai határozzák meg.
Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Horvátország egyaránt eltérő fejlettségi szintet és mozgatórugókat mutat az ESG területén. Bár az ütem és az alkalmazott megoldások különböznek, az irány feltűnően hasonló: a fenntarthatóság egyre inkább a vállalati működés szerves részévé válik, és túllép az önálló megfelelési feladaton.
Magyarország: a megfeleléstől a hitelesítésig
Magyarország a régió egyik legstrukturáltabb ESG-keretrendszerét alakította ki. A kötelező ESG-jelentéstételi előírások és a független tanúsítási kötelezettségek felgyorsították az átmenetet a fenntarthatósági vállalásoktól a mérhető és hitelesen igazolható teljesítmény felé.
Jelenleg két, egymással párhuzamos hatás alakítja a magyar piacot.
A finanszírozási elvárások ESG-elvárásokká válnak
Az első mozgatórugó a pénzügyi szektorból érkezik. A felügyeleti elvárások és prudenciális követelmények révén a bankoknak egyre inkább be kell építeniük az ESG-kockázatokat a hitelezési és kockázatértékelési folyamataikba.
Ennek eredményeként a fenntarthatósággal kapcsolatos információk a finanszírozási döntések fontos elemévé válnak. Azok a vállalatok, amelyek megbízható ESG-adatokkal rendelkeznek, kedvezőbb pozícióból tárgyalhatnak a pénzügyi intézményekkel és a befektetőkkel.
A kötelező tanúsítás magasabb elvárásokat teremt
A második mozgatórugó a szabályozásból ered. A magyar ESG-törvény és a kapcsolódó végrehajtási rendeletek számos vállalat számára írják elő ESG-jelentések készítését és azok független tanúsítását.
Ez a változás az ESG-t az önkéntes vállalások szintjéről az auditálható és hitelesen igazolható információk irányába mozdítja el. A szervezeteknek egyre erősebb irányítási rendszereket kell kialakítaniuk, fejleszteniük kell belső kontrolljaikat, és biztosítaniuk kell a jelentett adatok minőségét.
Az adatminőség továbbra is kihívás
A jelentős előrelépések ellenére sok vállalat továbbra is nehézségekbe ütközik az ESG-vel kapcsolatos adatok gyűjtése és kezelése során. A manuális folyamatok, a táblázatkezelők és a széttagolt adatgazdai felelősségek továbbra is gyakoriak.
Az integrált ESG-adatkezelési rendszerek felé történő átállás megkezdődött, de sok szervezet számára ez továbbra is az egyik legfontosabb fejlesztési terület.
A jelentéstételi kötelezettségtől az üzleti értékteremtésig
A piac fejlődésével az ESG egyre inkább túlmutat a jelentéstételi kötelezettségen. A megbízható fenntarthatósági adatok támogatják a finanszírozási lehetőségeket, a beszállítói kapcsolatokat és a nemzetközi értékláncokban való részvételt.
Számos magyar vállalat számára az ESG fokozatosan olyan üzleti képességgé válik, amely közvetlenül hozzájárul a versenyképességhez és a hosszú távú értékteremtéshez.
Szlovákia: továbbra is az ellátási láncok jelentik a legerősebb ösztönzőt
Szlovákiában az ESG elterjedését elsősorban a nemzetközi ellátási láncok és a multinacionális anyavállalatok elvárásai mozdították elő.
Számos vállalatnál a fenntarthatósági jelentéstétel kezdetben a vevői, befektetői és csoportszintű adatigényekre adott válaszként jelent meg, nem pedig a hazai szabályozás következményeként.
Ennek eredményeként a szlovák vállalatok jelentős gyakorlati tapasztalatot szereztek az ESG-adatok gyűjtésében és jelentésében, különösen az exportorientált iparágakban és a feldolgozóiparban.
A hangsúly egyre inkább a kérdőívek és vevői megkeresések kiszolgálásáról a belső ESG-menedzsment képességek fejlesztésére helyeződik át, amelyek szélesebb üzleti célokat is támogatnak.
Szlovénia: a fenntarthatóság a vállalati kultúra része
Szlovéniát viszonylag érett fenntarthatósági kultúra és hosszú múltra visszatekintő környezeti szemlélet jellemzi.
Bár az országnak nincs a magyar rendszerhez hasonló önálló ESG-szabályozása, a fenntarthatósági szempontok már számos vállalati stratégia és irányítási rendszer szerves részét képezik.
A szlovén vállalatok gyakran az üzleti ellenálló képesség, az innováció és az érintetti kapcsolatok részeként tekintenek az ESG-re, nem kizárólag megfelelési feladatként.
Ez a kulturális háttér megkönnyítette az átállást a strukturáltabb fenntarthatósági jelentéstételi követelményekre.
Horvátország: a szemlélettől a megvalósításig
Horvátország jelenleg átmeneti szakaszban van, ahol a fenntarthatóság egyre inkább beépül az üzleti döntéshozatalba.
Bár a fenntarthatósági kezdeményezések különösen a turizmusban és az energetikai ágazatban látványosak, az ESG fokozatosan más iparágakban is terjed, mivel a vállalatok egyre növekvő befektetői, pénzügyi intézményi és nemzetközi üzleti partneri elvárásokra reagálnak.
Magyarországgal összehasonlítva, ahol az ESG megvalósítását jelentős mértékben a nemzeti szabályozás és a tanúsítási követelmények alakítják, a horvát piac továbbra is inkább piaci alapon fejlődik.
Az adatok továbbra is a legnagyobb kihívást jelentik
A horvát vállalatok egyik legjelentősebb kihívása a szervezeti felkészültség és az ESG-szakértelem.
Számos szervezet továbbra is manuális adatgyűjtésre és külső tanácsadók támogatására támaszkodik, miközben az integrált ESG-jelentéstételi rendszerek még korábbi fejlődési szakaszban járnak.
Ugyanakkor sok vállalat akkor is folytatja fenntarthatósági programjait, amikor erre már nem kötelezi jogszabály, felismerve az ESG-képességek hosszú távú stratégiai értékét.
A pénzügyi intézmények növekvő szerepe
A horvát bankok egyre inkább beépítik az ESG-szempontokat a hitelezési folyamataikba és finanszírozási konstrukcióikba.
Bár formális ESG-tanúsításra általában nincs szükség, a fenntarthatósági teljesítmény egyre fontosabb szerepet játszik a finanszírozási döntésekben, amit zöld finanszírozási konstrukciók és fenntarthatósághoz kötött hiteltermékek is támogatnak.
Eltérő piacok, közös irány
Bár az ESG érettsége Közép-Európában eltérő, több közös tendencia is jól látható.
- Az ESG egyre inkább a versenyképesség részévé válik.
- Az adatminőség és a digitalizáció központi szerepet kap.
- A szabályozói megfelelés egyre inkább üzleti értékké alakul.
- A pénzügyi intézmények az ESG elterjedésének meghatározó mozgatórugóivá válnak.
A legsikeresebb szervezetek azok lesznek, amelyek képesek a megbízható adatokat, a hatékony irányítási rendszereket és a hosszú távú fenntarthatósági célokat üzleti stratégiájukba integrálni.
A fenntarthatóságot ma már nem kizárólag a jelentéstételi kötelezettségek határozzák meg. A régió egészében olyan gyakorlati üzleti területté válik, amely hatással van a finanszírozásra, a működésre, a kockázatkezelésre és a hosszú távú növekedésre.
