Budapest, 2026. január 27. – A fenntartható átmenetben élenjáró magyarországi vállalatok 64 százaléka már alkalmaz valamilyen körforgásos modellt üzleti tevékenysége során, de komplex megoldások még nem jellemzőek – derült ki a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) legfrissebb felméréséből. A KPMG szakmai támogatásával készült kutatás szerint a körforgásos integráció stagnál, ugyanakkor igen jelentős a fejlődési potenciál.

A BCSDH felmérésének eredményeiből kirajzolódó kép szerint stagnálás érzékelhető a körforgásos gazdaság terén Magyarországon: még mindig várat magára a paradigmaváltás, mivel a körforgásos gazdaság elvei és alkalmazása továbbra sem terjedt el mélységében a vállalatok körében. Továbbra is a kevésbé komplex körforgásos gazdasági modellek élveznek előnyt.

Kevés a komplex és stratégiai megközelítés

„Közel 10 éve indítottuk útjára a Körforgásos Gazdaság Platformot, azzal a céllal, hogy a szektorok közötti összefogással, a szinergiák kihasználásával elősegítsük a körforgásos átmenetet Magyarországon. Fontos eredmény, hogy az élenjáró vállalatok 75 százaléka már rendelkezik körforgásos célkitűzéssel és 49 százalékuk méri a körforgásos teljesítményét” – mondta a kutatás eredményeit bemutató eseményen Márta Irén, a BCSDH igazgatója. Hozzátette: a cégek kezdik felismerni, hogy ez egy komplex üzleti eszköz, amely egyszerre képes hozzájárulni a költséghatékonysághoz, az ellátásbiztonság javításához, az új üzleti modellek kialakításához és a dekarbonizációs célok eléréséhez.

Ugyanakkor arra is kitért, hogy csupán a vállalatok 21 százalékának van körforgásos gazdasági stratégiája.  Márta Irén szerint a körforgásos átmenet felgyorsítása csak tudásmegosztással, a jó példák megmutatásával, a lehetőségek és a legújabb innovációk bemutatásával és elsősorban összefogással lehetséges. Ennek fóruma lesz az október 5-e és 7-e között a BCSDH által Budapesten megrendezendő európai Circular Economy HOTSPOT, amely nemzetközi és hazai tudást és gyakorlati inspirációt kínál az üzleti szférának.

Globális és hazai erőforrás-használati kihívások

A BCSDH felmérése szerint a vállalatok 48 százalékát leginkább az erőforrás-hatékonyság motiválja a körforgásos gazdaságra való átállásban. A többi tényezőt is – mint a termék-és technológiai képességek fejlődését, a körforgásos gazdasági üzleti modell jövedelmezőségét, a kitettségek és kockázatok csökkentését, valamint a ÜHG kibocsátás csökkentését – fontosnak tartják, de még nem érzékelik annyira közvetlen hatásukat, hogy egyértelmű prioritási sorrendet alakítsanak ki.

„Az eredmények szerint a vállalatok 59 százalékának a hulladékgazdálkodás és 49 százalékának a megújuló erőforrások fenntartható beszerzése és felhasználása területén vannak célkitűzései” – rögzítette Nagy Julianna, a KPMG igazgatója, aki szerint ebben a nagyvállalatok és a kkv-k is hasonlóan gondolkodnak. A komplexebb körforgásos tevékenységekhez kapcsolható célkitűzések jelenleg háttérbe szorulnak.

A szakember arról is beszélt, hogy a már használt megoldások közül is még mindig a legkönnyebben alkalmazható, már működő tevékenységek a legnépszerűbbek. Ezek közé tartozik a maradékanyagok újrahasználata, értékesítése (53%), miközben az olyan komplex megoldások, mint a körforgásos design (31%), kevésbé kerülnek előtérbe. A jövőben az új üzleti modellek kialakítása mutatja a legnagyobb potenciált, amelyet a válaszadók 21 százaléka tervez megvalósítani.

A globális gazdaság évente körülbelül 100 milliárd tonna erőforrást használ fel, ennek a mennyiségnek mintegy 75 százaléka származik nem megújuló erőforrásokból. Az anyagok kitermelése és feldolgozása felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 55 százalékáért, a vízhiány 90 százalékáért, valamint a földhasználathoz kapcsolódó biodiverzitás-csökkenés 90 százalékáért és a levegőben szálló részecskék egészségkárosító hatásainak akár 40 százalékáért.

Jelenlegi életmódunk fenntartásához 1,75 Földnek megfelelő erőforrást használunk, így az ökoszisztémák nem tudnak lépést tartani igényeinkkel. Miközben a valós társadalmi igények kielégítéséhez elég lenne 30 százalékkal kevesebb anyagmennyiség, gazdaságunk még mindig növekvő anyaghasználati pályán van.

„A Circularity Gap Report 2025-ös jelentése szerint a növekvő anyaghasználat miatt az anyagáramok mindössze 6,9 százaléka tekinthető körforgásosnak, ami a tavalyi 7,2 százalékhoz képest visszalépést jelent” – közölte Bartha-Horváth Bálint, a CBRE szenior tanácsadója. Magyarország elmarad az európai 12,2 százaléktól, nálunk ez a szám 7,3 százalék körül mozog, ám a hazai teljesítmény értékelésekor szerinte érdemes néhány szempontot figyelembe venni.

Például azt, hogy azok az országok, amelyek magasabb erőforrás-hatékonysággal és jobb körforgásos mutatószámokkal rendelkeznek, abszolút mértékben több alapanyagot használnak fel és több hulladékot is termelnek. Ezáltal nagyobb lemaradást mutathatnak az „ideális” körforgásos szinttől, ha figyelembe vesszük, hogy a fogyasztásuk milyen mértékben haladja meg az ökológiai kapacitásukat. Bartha-Horváth Bálint úgy véli: Magyarország nem feltétlenül van olyan messze a fenntartható működéstől, ha az ökológiai lábnyomát is mérlegeljük, de természetesen sok még a tennivaló.​

Összefogással gyorsítható az átmenet

A gazdasági növekedés fenntartható növekvő anyaghasználat nélkül is, az erőforrásaink hatékonyabb felhasználásával.  Ennek fontos eleme lehet az anyagigény csökkentését célzó innovációkon túl az ipari termékekben keletkező hulladék megszüntetése, valamint más ágazatok melléktermékeinek hasznos felhasználása.

„A körforgásos gazdaság nem egy kommunikációs üzenet, hanem működési kérdés. Az ALTEO-nál abban hiszünk, hogy az iparnak nemcsak csökkentenie kell a keletkező hulladék mennyiségét, hanem a termelési folyamataiba rendszerszinten be kell építenie az újrahasznosítást” – hangsúlyozta Simon Anita, az ALTEO Circular ügyvezető igazgatója.

A jövő versenyképessége szerinte azon múlik, hogy a vállalatok mennyire képesek a melléktermékeket és hulladékokat más iparágak számára hasznosítható erőforrássá alakítani. A körforgásos szemléletet nemcsak környezetvédelmi, hanem ellátásbiztonsági és gazdasági kérdésnek is tartja, amely segít csökkenteni a nyersanyag- és energiaár-volatilitás kockázatait, valamint a kritikus alapanyagoktól való függőséget. Ugyanakkor Simon Anita meggyőződése, hogy mindez csak értéklánc-szintű és iparági együttműködések révén valósítható meg, ahol a vállalatok nem elszigetelten, hanem egymásra épülő rendszerekben gondolkodnak.

A szakértők egyetértettek abban, hogy a körforgásos átmenet felgyorsításához elengedhetetlen, hogy a vállalatok még több ismerettel rendelkezzenek a terület hosszútávú stratégiai hasznáról, a benne rejlő üzleti lehetőségekről és segítséget kapjanak a megvalósításhoz, az azonnali lépések megtételéhez. Látszik, hogy ebben a vállalatok leginkább az állami pénzügyi ösztönzőkre számítanak, egyéb külső forrásokat kevésbé vesznek igénybe ilyen célra.

A körforgásosság jelenleg inkább szabályozási-megfelelési feladat ugyan, mintsem üzletimodell-szintű átalakulás, de az európai és a hazai szabályozás kulcsfontosságú, mert a kötelezettségek mellett piacot is teremt. A beszámolási kötelezettség a körforgásos adatok gyűjtésében is nagy fejlődést eredményezett, de még a célok nagy részét nem támasztják alá megfelelő méréssel. Ugyanakkor vannak valóban élenjáró cégek, nagyvállalatok és kkv-k egyaránt, ahol már komplex körforgásos rendszerek működnek és ahol stratégiai szinten kezelik a témát.

A BCSDH körforgásos felméréséről

A felmérés adatgyűjtési időszaka 2025 év végén zárult. Az eredmények 2026. január 27-én kerültek publikálásra.

A BCSDH közel 150 tagvállalatának kiküldött kérdőívet 80 válaszadó töltötte ki, közülük 25 szerepel a HVG TOP200-as listáján.

A COP30 egy olyan évben került megrendezésre, amelyet geopolitikai feszültségek és az éghajlatpolitikai vezető szerep visszaszorulásával kapcsolatos aggodalmak jellemeztek. Ugyanakkor, bár a konszenzusos tárgyalások korlátozottak voltak, Belém üzenete egyértelmű volt:

„A globális átállás az alacsony üvegházhatású gázkibocsátású és éghajlatváltozásnak ellenálló fejlődésre visszafordíthatatlan és a jövő trendje.”

A COP30 a szerkezetátalakítás és az újrafókuszálások pillanata is volt. A Párizsi Megállapodást a nemzeti prioritásokon alapuló, alulról felfelé építkező megvalósítás, nem pedig a felülről lefelé irányuló diktátum köré tervezték. Tíz évvel később, abban az országban, ahol az UNFCCC megszületett, a teljes szabálykönyvet megtárgyalták, és a végrehajtás az éghajlat-politika központi elemévé vált. Az előrelépés attól függ, hogy hol egyeznek az érdekek, és hogy gyakorlati együttműködés révén lendületet, hajtóerőt lehet-e teremteni, ami a Párizsi Megállapodás alapjául szolgáló megközelítés – azaz a nemzeti prioritásokon alapuló, alulról felfelé építkező megvalósítás, nem pedig a felülről lefelé irányuló diktátum.

Ez nemcsak a Cselekvési Terv (Action Agenda) – amely több mint 480 kezdeményezést mozgósít 190 ország, több tízezer vállalkozás, befektető és város részvételével – felemelkedése és átszervezése révén vált nyilvánvalóvá, mint az akadályok feloldásának és a megoldások kiterjesztésének motorja. Ez a COP30 eredményeiben is látható volt: ahol nem sikerült konszenzust elérni, az országok megállapodtak abban, hogy önkéntes kezdeményezésekkel haladnak előre a fosszilis tüzelőanyagoktól való elmozdulás, az erdőirtás és a globális végrehajtási gyorsító program terén, hogy csökkentsék az NDC-k (Nationally Determined Contributions) közötti különbségeket.

Az üzleti élet számára ezek a fejlemények azért fontosak, mert az üzleti élet állt a cselekvési program középpontjában, és ez azt jelenti, hogy a politika nagyobb hangsúlyt fektet a befektetések előfeltételeinek megteremtésére. Ez egyrészt lehetőségeket, másrészt felelősséget is jelent:

• Annak azonosítása, hogy hol van szükség egyértelműbb befektetési jelzésekre és keretrendszerekre.
• Hozzájárulás a szabványok alakítását és a szakpolitika befolyásolását célzó platformokhoz.
• Együttműködés a befektetések és technológiák kockázatának csökkentése érdekében.

A vállalkozásoknak az ambíciók követelésétől a gyakorlati intézkedések és a megvalósítás akadályainak azonosítására kell áttérniük, amelyek az éghajlati célokat befektetésre alkalmas lehetőségekké alakítják. És a vállalkozások valóban nagy erővel álltak ki. A COP30 előtti São Pauló-i üzleti héten több mint 1500 üzleti vezető és befektető hangsúlyozta az értékláncokon átívelő együttműködés szükségességét a versenyképes és ellenálló eredmények elérése és a befektetések vonzása érdekében, a COP30 során pedig minden ágazatból és kontinensről származó vállalkozások vettek részt a munkában.

A Világtanács (WBCSD) részletes összefoglalóját a COP30-ról IDE KATTINTVA lehet elérni.

****

A november 25-i Race to Zero munkacsoporton Dr. Wassen Barbara, az Energiaügyi Minisztérium utazó klíma nagykövete első kézből számolt be a fejleményekről és a legfőbb döntésekről. Az ezzel kapcsolatos hírt és további információkat ITT LEHET elolvasni.